Keresés
Kapcsolat, regisztráció


Szvámí Ráma: Tudatos élet

- a könyv első fejezete

 

Az élet személyes filozófiája

Azért jöttem, hogy őszintén megosszam veletek az örömömet. Én mondom, a föld minden faja közül ti emberek vagytok a legkiválóbbak. A legkiválóbbak vagytok, mert meg tudjátok változtatni a sorsotokat, alakítani tudjátok a sorsotokat, és elérhetitek a megvilágosodást. Más fajoknak nincs meg ez a kiváltságuk. Az állatvilágtól kezdve a növényeken, a köveken és a földön át kizárólag ti rendelkeztek ezzel a privilégiummal. Miért nem éltek vele? Azért jöttem, hogy erre emlékeztesselek benneteket. Biztosan láttatok már őröket, akik fel-alá járkálnak éjjel, és azt mondogatják: „Maradjatok ébren! Maradjatok ébren!” Ti azonban tovább alszotok. Én olyan vagyok, mint egy őr. Uttistata, uttistata! Ébredjetek! Ébredjetek! Dzságrata, maradjatok ébren! Prápta varán nibódhata, tegyetek szert tudásra! Ezt üzenem mindenkinek. Tudom, hogy az emberek alszanak, mégis ki kell mondanom. Ez a kötelességem. Ez a dolgom. Ha nem teszem, nem leszek boldog. Nekünk embereknek, mindannyiunknak, születésünknél fogva megadatott, hogy elérjük az élet végső célját, és előbb-utóbb el is érjük. Mindenki számára van tehát remény. De vajon van-e türelmetek, hogy olyan sokáig várjatok? Nekem nincs.
A következő előadások alatt megpróbálom az élet filozófiájának teljes spektrumát felölelni. Meg kell értenünk egy szót, s ez a szó: a szabadság – szabadság minden köteléktől, szabadság minden tudatlanságtól. Azt az állapotot, mely mentes a stressztől, az erőfeszítéstől, a köteléktől és a tudatlanságtól, a megvilágosodás állapotának nevezzük. Erre tekinthetünk úgy, mint a tökéletesség állapotára.
Mi az élet célja? Azt gondoljátok, azt fogom mondani: Isten? Nem, ez a gyakorlatban nem használható. Az élet célja a megelégedettség, s ehhez „finombeállításra” van szükség. Képes vagy-e mentálisan, fizikailag és a beszédedben úgy behangolni magad, hogy elégedett legyél? De mit is értesz megelégedettségen? Én mindig azt mondom: ne légy önelégült, mégis legyél elégedett. Az elégedettség nagy erény, amelyre szert tudunk tenni a mindennapi életünkben. Ha ez nincs meg, az Istennel való foglalatoskodásotok nem fog segíteni rajtatok; e felől biztosíthatlak benneteket. Azt ismételgetni, hogy Isten, Isten, Isten, Isten, mindenféle megértés nélkül! Micsoda idő- és energiapocsékolás! Nem vagyok ateista, de megtanultam tiszta fejjel megvizsgálni a dolgokat. Erre tanítottak, s most ugyanezt adom át nektek.
Lehet, hogy azt mondjátok: az élet célja az, hogy elérjük Istent, de én ezzel nem értek egyet. Gyerek voltam még, amikor egyszer odamentem Mesteremhez, egy Bengálból származó nagy jógihoz és bölcshöz, aki hosszú-hosszú éveken keresztül élt a Himalájában. Így szóltam hozzá:
– Sír a lelkem, mert nem mutattad meg nekem Istent. Úgy gondolom, tönkretetted az életemet.
Mesterem nem szólt egy ideig, majd azt mondta:
– Folytasd!
– Látni akarom Istent – jelentettem ki.
– Látni akarod Istent? Biztos vagy benne, hogy látni akarod Istent? – kérdezte.
– Igen – válaszoltam.
– Meg fogom mutatni neked Istent reggel, holnap reggel – felelte.
Egész éjjel le sem hunytam a szemem az izgatottságtól. Öröm töltött el, ugyanakkor időnként kételyek merültek fel bennem. Nem tudtam aludni. Reggel, alvás nélkül, a fáradtság jelei látszottak rajtam. Megfürödtem, és aznapra rendkívül szent ember lett belőlem; gyakran leborultam Mesterem előtt, aki meg fogja mutatni nekem Istent. Ő így szólt hozzám:
– Mi történt ma veled? Megváltozott a viselkedésed.
– Amiatt, mert ma meg akarom látni Istent – mondtam.
– Megígértem, hogy megmutatom neked Istent. Nagyon őszinte leszek, de kérlek, te is legyél nagyon őszinte velem.
– Rendben van.
Feltett nekem egy kérdést:
– Mondd meg, milyen Istent akarsz látni?
Meghökkentem.
– Sokféle Isten van? – kérdeztem tőle.
– Nem. Azt akarom tudni, milyen fogalmat alkottál magadban Istenről.
Egész életetekben arra vágytok, hogy találkozzatok Istennel, de fogalmatok sincs Istenről. Milyenfajta Istennel fogtok találkozni? Mindenki azt hajtogatja: „Látni akarom Istent, látni akarom Istent.” Van, aki kántál, van, aki meditál, van, aki a Gítáról beszél, más meg az upanisadokról. Senki sem látja Istent, csak beszél róla. Hogy miért? Mert nincs világos fogalmatok Istenről. Tiszta fogalmat kell alkotnotok, és meg kell tanulnotok azon a fogalmon munkálkodni. Csak akkor lesz a tiétek.
Azt mondtam hát Mesteremnek:
– Ezek szerint rászedtél tegnap. Megígérted, hogy meg fogod mutatni nekem Istent, ma reggel pedig azt kérdezed, milyen Istent akarok látni.
– Ide figyelj! – válaszolta. – Megígértem neked, hogy megmutatom azt az Istent, akit látni akarsz. Gondolkodj el ezen! Kapsz rá időt. Bármikor eljöhetsz hozzám, és elmondhatod: ilyen és ilyen Istent akarok látni, és én meg fogom őt mutatni.
Szóhoz sem jutottam. Ugyanez a helyzet veletek is. Látni akarjátok Istent anélkül, hogy tudnátok, mi ő. Emiatt aztán soha nem jelenik meg előttetek. Ha hirtelen felbukkanna a szemetek előtt, talán rá sem ismernétek. Tehát ha nincs világosság az elmétekben, ha nincs tisztaság a szívetekben, az egész életetek tele lesz zavarodottsággal. Ez az én véleményem. Mit értetek Isten látása alatt? Békések, boldogok vagytok? Kiegyensúlyozott életet éltek? Megvalósítjátok az életcélotokat? Ezek az élet alapvető kérdései.
Fél óra elteltével Mesterem ismét magához hívott.
– Eldöntötted, milyen Istent akarsz látni? – kérdezte.
– Még nem – válaszoltam.
– Kérlek, döntsd el, gyere vissza, és én megmutatom neked – mondta végül.
A mai napig nem merem kimondani, hogy megszületett a döntés.
Ha egy szvámí, pap vagy jógi látogat el hozzátok, ha a tanítótok vagy a gurutok érkezik, és felteszi a kérdést: „Gyermekem, mit akarsz? Mit akarsz tudni?”, nagyon sok minden kavarog az elmétekben és a szívetekben. Milliomosok akartok lenni, de azt nem mondjátok meg neki. Inkább azt felelitek: „Látni akarom Istent.” Szeretnétek egy szép feleséget, de azt nem áruljátok el. Azt válaszoljátok: „Látni akarom Istent.” Egy gyönyörű mondás szerint bárki, aki felelősségét – saját kötelezettségeit – átruházza az Úrra, megfosztja magát az emberi lehetőségektől. Ha nem akarod teljesíteni a kötelességedet, de közben azt mondod: „Isten mindent megtesz értem”, az nem vezet jóra. Nem élsz a Gondviselés nyújtotta ajándékokkal.
Amennyiben nem értem meg, mi Isten, nem világosodhatok meg, és soha nem láthatom őt. Még ha vágyom is Isten látására, semmi sem fog történni. Ne áltassuk magunkat! Vannak olyan dolgok, amelyeket folyamatosan ismételgetünk anélkül, hogy értenénk, miért tesszük. Mondjátok el nekem, milyen célt szolgál Isten a mindennapi életetekben? Amikor ennivalóra van szükségetek, nem Istent eszitek meg. Amikor fel akartok öltözni, ruhára van szükségetek, nem pedig Istenre. Hol van szükségünk Istenre az életben? Lássunk végre világosan!
Az emberi élet nagyon becses. Nem olyan, mint az állati lét. Az állatok viselkedését teljes egészében a természet irányítja; semmire nem képesek maguktól. Az állatvilágban nincs olyan, hogy választás. De emberi lényként hatalmas dolgokra vagytok képesek, csodákat tehettek. Választási lehetőségetek van, és hatalmatokban áll megváltozni. Amilyen könnyen képesek vagytok elfordítani a fejeteket, olyan könnyedén meg tudjátok változtatni magatokat. Tökéletesen át tudjátok alakítani a személyiségeteket. Ez nagyon egyszerű, feltéve, hogy gyakorlatiasak vagytok, és igazak önmagatokhoz. Mi emberek arra alapozva éljük az életünket, hogyan vélekedik rólunk a világ. Vegyünk például egy feleséget, aki állandóan csak a férjét lesi, mint egy hűséges kutya. Csakis azt akarja tudni, mit gondol róla a férje. Ha a férje azt mondja: „Drágám, gyönyörű vagy ma, csodálatos”, akkor valószínűleg úgy érzi: „De jó napom van!” Állandóan a férjére támaszkodik, és a jóváhagyását várja. A föld e hatalmas erejét – a női nemet – soha nem használták megfelelőképpen. Csak kihasználták. Ez az egyik oka a szenvedésünknek. Nagyon kérem, próbáljátok ezt megérteni!
Szeretném, ha bepillantást nyújthatnék egyéni énetek valódi természetébe, mert ezzel kapcsolatban rengeteg a tévképzet. Amikor az ember szenved, a szenvedése nem külső erők következménye, nem mások miatt jelenik meg. A szenvedés oka a saját gondolkodása és megértése. Vizsgáljuk meg ezt alaposabban.
Nagyon sok ilyen félelmünk van az életben. Olyan sokat beszélünk Istenről, kírtanokat éneklünk, olyan szent iratokat tanulmányozunk, mint a Rámájana, a Gítá, a Biblia, templomba, mecsetbe, zsinagógába járunk, a tudatlanságunk mégis megmarad. Nem következik be változás a mindennapjainkban, a viselkedésünkben. Mi lehet ennek az oka? Az, hogy már gyermekkorunktól kezdve arra tanítanak minket, hogy a dolgokat a külvilágban tapasztaljuk és tanulmányozzuk. Senki nem tanítja azt, hogyan tekintsünk befelé, hogyan tegyünk belső felfedezéseket, és hogyan lássunk mindent önmagunkban. Ily módon idegenek maradunk önmagunk számára, mégis meg akarunk ismerni másokat. Hát nem furcsa ez?
Tehát először is az embernek meg kellene tanulnia minden szinten megértenie önmagát, és azután képes lesz mindent – a mindenben benne rejlő Ént – megérteni. Ekkor fel tudja fogni az abszolút Ént, amelyet tökéletes igazságnak neveznek. Ez a helyes módszer. Három iskola létezik: a meditáció iskolája, a kontempláció iskolája és az ima iskolája – s ezek bármelyike segítségetekre lehet. Ha megértitek az imát, ha megtanuljátok, hogy mi is az, könnyen előhívhatjátok érzelmi lényeteket, elérhetitek az eksztázis emelkedettségét, s abban is maradhattok. Ha a kontempláció révén megértitek az élet filozófiáját, elérhetitek az élet célját. Ha megértitek a meditáció iskoláját, és rendszeresen meditáltok, eljuthattok a negyedik állapotba, amelynek neve: alvás nélküli alvás. Ezzel is elérhetitek az élet célját. Ha viszont néhány napig meditáltok, néhány napig kontempláltok, néhány napig imádkoztok, és végül arra az elhatározásra juttok, hogy egyik sem nektek való, akkor nem juttok el sehová. Alapvetően arról van szó, hogy a félelmeink és a zavarodottságunk miatt bizonyos problémákat hozunk létre és korlátokat teremtünk magunknak. Kérdésekkel van tele a fejünk, és először azokkal kell megbirkóznunk. Mindaddig, amíg a félelmeink nyomása nehezedik ránk, semmit sem tehetünk. Istenről beszélgetni kellemes időtöltés, de semmi hasznunk nem származik belőle. Talán jámborrá válunk, de Istent nem érhetjük el, a béke és a boldogság nem lehet a miénk. Bocsássatok meg nekem, ha romba döntöm az elképzeléseiteket, de ez az igazság.
Tanuljunk meg örvendezni egyvalaminek. A világ minden szent irata, amely a bölcsek előtt elmélkedéseik mélyéről feltárult, tökéletesen ugyanazt állítja: az ember pontosan Isten képmására teremtetett. Ha Isten a saját képmására teremtette az embert, akkor ez utóbbi miért szenved? Azért, mert elfelejtette Teremtőjét – ez szenvedésének oka. Máskülönben nincs különbség ember és Isten között. Abban a pillanatban, hogy az ember felismeri, nem ő létezik, hanem Isten, szabaddá válik. A valóságban ez így igaz. Minden szent irat kimondja, hogy Isten mindenütt jelenvaló, mindentudó és mindenható – egyszóval Isten mindenhol jelen van. Akkor hol vagytok ti? Hol van az a hely, ahol létezhetnétek? Hogyan bizonygathatjátok, hogy ti és én létezünk valahol, s hogy ez az enyém, az pedig a tiétek? Az emberi elme állítja az összes egyéni korlátot. Meg kell értenünk ezt a filozófiát teljességében, meg kell szabadulnunk minden zavarodottságunktól, békére kell lelnünk, és el kell kezdenünk felismerni azt a hatalmas fényt, mely ott rejtőzik szívünk és elménk mélyén. Következésképpen minden egyénnek meg kell próbálnia megérteni egyvalamit: minden szinten meg fogom ismerni magam ebben az életben, és itt és most megvilágosodom. Ez legyen eltökélt szándékunk! Ez a célja ennek az előadássorozatnak.
Mit jelent számunkra a test? Vajon az ember egyedül a testből áll? Nem. Lélegzik is. Lélegző lények vagyunk. Lélegzetünk hidat teremt gondolkodásunk folyamata, vagyis elménk és testünk között. Miért nem esik szét a test, miért nem választja külön magát a gondolkodó résztől? Mert két őrzője van: a belégzés és a kilégzés. Az élet lélegzet, és a lélegzet élet.
Hogyan működik az elménk, honnan kapja erejét és energiáját? Az elmén túl létezik egy tudatosságközpont, melynek neve egyéni lélek. Onnan nyerjük a tudatosságot és az energiát. Az egyéni lelkek olyanok, mint a fodrozódás az üdvös boldogság Brahmannak nevezett hatalmas óceánján, mely a legfőbb jó az életben, minden életerő központi forrása, ahonnan az összes fodrozódás felmerül, játszadozik a felszínen, majd újra elcsitul.
Kezdjük a testtel! Gondját viseljük testünknek, de semmit sem értünk belőle. Ha fizikailag egészségesek akarunk lenni, meg kell értenünk, mennyire fontos a jó karban lévő test. A jó karban lévő test a fizikai szinten egészséges testet jelenti. Meg kell értenetek valamit az étrendről, a táplálkozásról és a test nyelvéről. Mert a testetek szól hozzátok.
Amikor megtanuljátok felfogni a testetek szükségleteit és a test nyelvét, akkor meg kell tanulnotok, hogyan lélegezzetek. Mindannyian lélegzünk, de nem helyesen, nem a rekeszizomból kiindulva. Meg fogjátok látni, hogy a gyerekek maguktól rekeszizomlégzést végeznek, helytelen életmódunk hatására azonban a légzés egy idő után megváltozik. A mély rekeszizomlégzésre rendkívül nagy szükség van az egészség szempontjából (lásd a Függelék rekeszizomlégzésről szóló részét).
Mi a rekeszizomlégzés? Amikor kilégzéskor az ember behúzza a hasát, az segít a rekeszizomnak, hogy kiürítse a tüdőt, és eltávolítsa az elhasznált levegőt. Amikor a hasat kiengedjük, az kitágítja a tüdőt, amely belélegzi az oxigént.
Könnyű megismerni a testet és a légzést, kicsit nehezebb azonban kiismerni az elmét, mivel az elme megértését nem tanítják nekünk. Hogy egyszerűen megérthessük: napjaink tudományos kutatásai és a tudósok szerint a betegségek nyolcvan százalékát az elme teremti. A betegségek az elméből erednek, és a testben jutnak kifejeződésre. Egész testünk az elménkben van, de nem az egész elme van a testben. Nem látjátok az elméteket, viszont az elmétek révén a szemetek lát. Ha valaki állandóan csalódott, soha nem boldog, akkor a felesége azt mondja: „Mit tehetnék? A férjem soha nem boldog, nem számít, mit teszek. Nagyon boldogtalan, a világon senki sem tud a kedvében járni. Bármit is csinálok, soha nem boldog.” Szegény férjnek még sok baja lesz!
Mint ahogy fontos, hogy jó és tápláló ételeket együnk, és mindennap végezzünk testgyakorlatokat, úgy fontos a mentális és a spirituális egészség megtartása is azáltal, hogy megtanulunk bizonyos légző- és lazítógyakorlatokat, és elsajátítjuk a meditációt. Ezek nagyon jótékony hatásúak. Ha egyszer megtanultátok, hogyan használjátok a mély rekeszizommozgást a tüdő mozgásának szabályozására, akkor figyeljétek meg a lélegzet áramlását. Örömteli. Csodálatos. Kitől kapja életetek a lélegzetet? Az élet Urától. Közvetlen, folyamatos kapcsolatotok ez az Úrral. Figyeljétek a lélegzeteteket, a lélegzet áramlását, és az elme könnyen megtalálja a béke elérésének, a béke megízlelésének a módját.
Meg kellene tanulnotok mindennap csendben, mozdulatlanul ülni néhány percig, lenyugtatni a lélegzeteteket, elcsendesíteni az elméteket. A gyakorlás tökéletesít, nem a puszta elmélet. Ez olyasvalami, amit gyakorolni kell. Én nem meditálhatok helyettetek. Bármit megtehetek: főzhetek nektek, szállíthatlak benneteket ide-oda, de a meditációt magatoknak kell gyakorolnotok. A Buddha világosan megmondta: „Legyetek önmagatok lámpásai! Senki nem adhat nektek megszabadulást!” A meditációt gyakorolnotok kell! A guru, a tanító, a pap részesíthet áldásban, amely vigaszt nyújthat, a meditációt azonban magatoknak kell gyakorolnotok.
Amikor tudjátok, hogy nem egyedül a test vagytok, hogy gondolkodó lények vagytok, hogy van elmétek, akkor felteszitek a kérést: „Ki vagyok én? Van testem és elmém; ki vagyok én? A test vagyok? Nem. Az elme vagyok? Nem. Akkor ki vagyok?” Ezen eltűnődtök. Ekkor nem azonosítjátok önmagatokat pusztán a testtel és az elmével. Léleknek hívják azt, ami vagytok – ez az egész keréknek a kerékagya. Hogyan tudhatjátok meg ezt? Ha nem csendesítitek le a testeteket, nem nyugtatjátok el a lélegzeteteket, és az elmétek nem teljesen eltökélt, nem juthattok el lényetek legfinomabb rétegéig. Állandóan az elme tárgyaival azonosítjátok önmagatokat, miközben elfeledkeztek valódi természetetekről. Valódi természetetek a békesség, a boldogság és az üdvösség. Mégis szenvedtek, mert nem ismeritek önmagatokat. Csak a testnek, lélegzetnek és elmének nevezett kis ént ismeritek. Három énetek van: a halandó én, a félig halandó én és a halhatatlan Én. A halandó én ez a test, mely változáson, halálon és pusztuláson megy keresztül. A félig halhatatlan én az, amely képessé tesz a gondolkodásra. A valódi Én pedig az, amelyik szabaddá tesz – teljesen szabaddá. Akkor nincs többé félelem, nincs aggodalom, és nincs fájdalom.
Amikor újra meg újra ugyanazt teszed, szokásmintát hozol létre. Mi az egyéniség, mi az egyén? Az egyén szokásmintákból álló személyiség. Azt mondjátok, Isten teremtett benneteket olyanoknak, amilyenek vagytok. Ez nem igaz. Isten teremtett benneteket, és gyönyörűek is vagytok, nagyon-nagyon szépek! Mégse a tükörben csodáljátok magatokat! Azért vagytok ennyire szépek, mert egyediek vagytok; nincs még egy ugyanolyan belőletek a földön. Senki sem hasonlítható hozzátok. Ne hasonlítsátok hát magatokat másokhoz! A legszebbek vagytok – ennek legyetek tudatában! Csodálatosak vagytok – ennek legyetek tudatában! Isten csodálatos módon teremtett benneteket; próbáljátok ezt megérteni. Az emberek tehát bizonyos dolgok miatt, nem pedig Isten miatt nem jutottak el a civilizáció következő lépcsőfokára. Ha Isten lejönne közénk, mit mondanátok neki, ha megkérdezné:
– Rendben fiam, mit akarsz tőlem?
– Milliomos akarok lenni.
– De hát annyi milliomos van!
– Két tucat autót akarok.
– De hát annyi embernek van két tucat autója!
Mit fogtok kérni Istentől? Mit akartok Istentől? Végül azt fogjátok mondani:
– Istenem, adj nekem békét!
– Gyermekem, minden lehetőséget megadtam neked, hogy megvalósítsd a békét – mondja majd Isten.
Békében lehetsz, lenyugtathatod az elmédet, s ily módon megteremtheted a békét.
Karmánk, tetteink minden szenvedés okozói. Hogyan élhet valaki a világban úgy, hogy az ne érintse meg? Először meg kell értenetek a karma kérlelhetetlen törvényét, mely egyetemes, nem számít, az ember milyen közösségből származik. Ha hindu, aszerint kell élnie, de ha keresztény, buddhista vagy valamilyen más valláshoz tartozik, akkor is. Soha ne feledjétek ezt az egyetemes törvényt, amelyet a világ minden nagy vallása és szentírása elfogad: ki mint vet, úgy arat.
Én vagyok cselekedeteim végrehajtója, és én aratom le cselekedeteim gyümölcseit, amelyek ismét cselekvésre késztetnek, s ennek soha nincs vége. Az egész egy örvénnyé válik. Mind azzal büszkélkedtek, hogy ti viszitek végbe a cselekedeteiteket, ti tesztek eleget a kötelezettségeiteknek, megbízható módon – és ebben igazatok is van. Valami azonban kimaradt a mondatból. Egyszer megkérdeztem egy asszonytól, egy nagyon kedves, nagyon tiszta, nagyon hűséges feleségtől:
– Le tudna ülni néhány percre?
Haza akart menni, de próbaképpen azt mondtam neki:
– Üljön csak le, legalább egy pillanatra!
– Szeretnék, de mit tegyek? – válaszolta. – Eleget kell tennem a kötelességeimnek.
Ez azt jelenti, hogy „a kötelességeitek” rabszolgái lettetek. Mit lehet ezzel kezdeni? Ti nem tudjátok, hogyan legyetek úrrá rajta. A nagy emberek azt tanácsolják, tanuljátok meg szeretni a kötelességeteket, és akkor a kötelességetek nem tesz rabszolgává benneteket. Egyszerű: öltöztessétek fel kötelességeteket a szeretetbe. Máskülönben kötelékké válik számotokra; nem élhettek anélkül, hogy ne tennétek eleget neki. Ha sikerült megértenetek ezt a kulcsfontosságú dolgot, akkor a legjobb tudásotok szerint próbáljátok majd véghezvinni cselekedeteiteket, és elsajátítjátok a nem kötődés filozófiáját, melynek neve: szeretet. Amit ti tévesen szeretetnek hívtok, az erős vágy. A szeretet nem kötődést jelent. A szeretet nem azonos a kötődéssel. A kötődés bánathoz és fájdalomhoz vezet, míg a nem kötődés szabadságot ad. Ahogy Szent Bernát oly gyönyörűen megfogalmazta: a világon minden dolog azért van, hogy élvezzük, de egyedül Istent kell szeretnünk. Szent irataink is ezt állítják.
Szabályokat kell hoznotok, ha valóban gyakorolni akartok, és élvezni szeretnétek az életet. Nem azt mondom, hogy mondjatok le a világról, és jöjjetek a Himalájába Szvámí Rámával; nem így gondolom. Azt szeretném, hogy itt éljetek és élvezzétek az életet, s mégis maradjatok kívül rajta, mint egy önmagára ébredt lény, egy dzsívan mukta. Hogyan lehetséges ez? Sok emberből lesz szvámí, és közülük hányan okoznak nekünk csalódást! Egyszer megkérdeztem Mesteremtől:
– Valamiféle tréfa ez, hogy annyi szvámí van a világon?
– Ide figyelj! Mindenkit jó szándék vezérel a cselekedeteiben, mégsem jár mindenki sikerrel – válaszolta. – Nem értenek hozzá, nem képesek rá, nem találják meg a módját. De ne hibáztass senkit! Látod, hogy próbálkoznak, erőfeszítést tesznek.
– Rendben van – vágtam rá –, de a tizenháromezer szvámí közül, akikkel életemben találkoztam, csak három rendkívüli ember volt. Miért van ez így?
– A z összes többi szvámí olyan, mint a sövény, és csak a kivételesek olyanok, mint a valódi virágok – magyarázta. – Gyere, adok neked egy aranyszabályt. Oszd meg a tanítványaiddal és mindazokkal, akik kapcsolatba kerülnek veled: A világon minden neked teremtetett. Leld bennük élvezetedet, de egyik sem a tiéd, így hát ne kezdj ragaszkodni hozzájuk!
Nincs jogotok ragaszkodni semmihez. Nincs baj az élvezetekkel; ha bármivel gond van, az a ragaszkodás. Hol követitek el a hibát? Ragaszkodni kezdtek a világ dolgaihoz, amelyek nem a tieitek. Ugyanakkor valóban nektek lettek teremtve. Az első alapelv tehát az: a világon minden nekem teremtetett; élvezni fogom, de nem kezdek ragaszkodni hozzá. Második alapelv: tudatában vagyok annak az igazságnak vagy ténynek, hogy az élet Ura bennem található. Harmadik alapelv: meditálni fogok, befelé indulok, túl a testen, a lélegzeten és az elmén, hogy élvezzem a csendet, mely a bennem élő csend. Ha csak ezeket az alapelveket követitek, szabadok vagytok!

vissza az elejére

×

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

×