Keresés
Kapcsolat, regisztráció


Az élet tisztelete

Albert Schweitzer (1875-1965)

Életrajz (részletek)

 

Schweitzer 1896-ban arra az elhatározásra jutott, hogy legfeljebb harmincéves koráig él a tudományoknak és a művészeteknek, ezután olyan hivatásnak szenteli magát, amivel közvetlenebbül szolgálhatja az emberiséget. 1903-tól többféle karitatív tevékenységet folytatott, szegény sorsú gyermekeken és családokon próbált segíteni. 1904-ben kezébe akadt a Párizsi Evangélikus Missziós Társaság egyik füzete, amely e szavakkal hívott segítőket a gaboni missziós munkához: „Az egyháznak olyan emberekre van szüksége, akik a Mester hívására egyszerűen így válaszolnak: Ímhol vagyok, Uram!” Elolvasván a cikk utolsó sorait, Schweitzer ezt vetette papírra: „Keresgélésem végéhez értem.”
Az orvosi szolgálatában nyertek értelmet számára Jézus szavai: „Mert aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért?” (Máté 16,25–26)

1905 őszén kezdte el orvosi tanulmányait. Egyidejűleg teológiai előadásait is megtartotta, orgonahangversenyeket adott, s mindezek mellett kiemelkedő jelentőségű tanulmányokat írt Pál apostol misztikájáról és Bach orgonaműveiről. 1911 decemberében tette le utolsó vizsgáját. Ezekben az években – bár már jó nevű teológusnak és orgonaművésznek számított – meglehetősen szűkös anyagi körülmények között élt, így például a szigorlati vizsga díját a müncheni zenei fesztiválon vállalt fellépésével kereste meg. 1912-től a trópusi betegségek gyógymódjait tanulmányozta, s időközben házasságot kötött Helene Bresslauval. Az év végén lemondott professzori és prédikátori megbízatásáról. Utolsó igehirdetését Pál apostol szavaival zárta: „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

1913 és 1917 közé esett Schweitzer első tartózkodása a gaboni Lambarénében. Ennek a négy évnek a tapasztalatait foglalta össze Az őserdő peremén című művében. A gyógyítást egy tyúkólból átalakított rendelőben kezdte meg, ez a „kórház” a következő hónapokban egy hullámlemez barakkal és néhány fűkunyhóval bővült. Ígéretével ellentétben – a helybeliek kérésére – prédikációkat is tartott. A betegek élelmezését a környékbeliek szegényes adományaiból oldotta meg. „Eleinte igencsak terhesnek éreztem a sok herce-hurcát; lassanként azonban rájöttem, hogy a gyakorlati nehézségek elleni küzdelem megéri a fáradságot. Ma már ott tartok, hogy egy megrendelés gondos elkészítése művészi élvezetet jelent számomra.”

1914-ben Schweitzernek, mint egy „ellenséges állam polgárának” átmenetileg fel kellett hagynia orvosi praxisával. 1915-ben kezdett hozzá A kultúra hanyatlása és megújulása című kultúrfilozófiai munkájához. Az afrikai nyomor és a háború kitörésének tragédiája kristályosították ki benne az élet tiszteletének eszméjét, ami egész életének jelmondatává vált. „Minden erőmmel azon voltam, hogy megragadjam az erkölcs alapvető és általános fogalmát, amit egyetlen filozófia sem tár elénk. Egyik lapot a másik után írtam tele, csak azért, hogy erre az újra meg újra tovatűnő problémára összpontosítsam gondolataimat. Két nap telt el így. A harmadik nap estéjén, amikor a lenyugvó nap fényében haladó hajónk éppen egy vízilócsordát kergetett szét, hirtelen, anélkül hogy megsejtettem vagy kerestem volna, megjelentek előttem a szavak: »Az élet tisztelete«. A vasajtó engedett. Feltárult az ösvény a sűrű erdőben. Végre megnyílt előttem a világ- és életigenlés meg az erkölcs találkozásához vezető út.”

Schweitzert és feleségét 1917 őszén a dél-franciaországi Garaison, fél évvel később pedig Saint Rémy hadifogoly-táborába internálták. 1918 nyarán visszatérhetettek Günsbachba, majd a békekötés után Schweitzer segédorvosi állást kapott a strasbourgi kórházban, s újra a Szent Miklós-templom lelkésze lett. A következő évben megszületett leánya, Rhena. Ezt követően hat évet töltött távol Afrikától. 1918 és 1924 között több előadói és koncertkörutat tett, teológiai és zeneelméleti előadásokat tartott Európa leghíresebb egyetemein. 1920-ban kinevezték a zürichi egyetem díszdoktorává. Időközben több könyve is megjelent, leghíresebb műveit kiadták angol, svéd, dán és holland fordításban.

1924 elején utazott vissza Lambarénéba. Hónapokig tartott, míg rendbe hozta az időközben romba dőlt épületeket. A következő év a gyarmaton kitört éhínség és vérhasjárvány elleni küzdelemmel telt. 1925-től több önkéntes segítő érkezett és anyagi támogatást is kapott Európából, ennek köszönhetően áttelepíthette és kibővíthette a kórházat. Schweitzer nemcsak a gyógyító munkát vezette, de tevékenyen részt vett az építkezéseken is. Ezekben az években írta a kötetünkben is olvasható lambarénéi leveleket. Képünkön francia nyelvlecke gyermekek számára, a leprások falujában, amely a kórháztól nem messze épült fel.

1937-től kezdődött Schweitzer leghosszabb, mintegy tizenegy éven át tartó lambarénéi tartózkodása. Németország fasizálódása és a háború egyre fenyegetőbb közelsége miatt megritkultak az európai látogatások. […]
A háborús éveket feleségével, Helenével együtt töltötte Afrikában. Ebben az időszakban a legnagyobb feladatot a kórház élelmiszerrel és gyógyszerrel való ellátása jelentette, mivel a háború kitörését követően esztendőkre megszakadtak a kórház európai kapcsolatai. Ezért Schweitzer – amennyire ezt a körülmények lehetővé tették – önellátásra rendezkedett be, és szorosabb kapcsolatokat kezdett el kiépíteni a lehetséges angol és amerikai támogatókkal.
1945-ben betöltötte hetvenedik életévét. Munkabírása idős kora ellenére is – élete végéig – bámulatos volt. A második világháborút követő években már világhír övezte, egyre több látogató érkezett hozzá, s könyvek jelentek meg a lambarénéi kórházról. Születésnapjáról a londoni rádió is megemlékezett, s az egyik vezető napilap korunk szentjének nevezte, és így írt róla: „Albert Schweitzer nemesebbé tesz bennünket, akik ugyanabból az emberanyagból teremtettünk. Az ő története a testvériség megelevenedett tanítása. Azt a perspektívát adja meg, hogy megszabadulhatunk korunk szenvedéseitől.”

Az ötvenes évek elejétől megújult Schweitzer közéleti tevékenysége Európában és Amerikában. Világszerte előadásokat és rádióbeszédeket tartott az élet tiszteletéről, és egyre gyakrabban szólalt fel a világhatalmak fegyverkezése ellen. Eszméi ekkor már olyan nagy hatást gyakoroltak a világra, hogy az emberi élet tiszteletének elve a Hippokratészi eskü új, módosított szövegébe is bekerült. 1951 és 1953 között több kitüntetésben is részesült, majd 1953 októberében neki ítélték a Nobel-békedíjat. Ezekben az években öntötte végleges formába a munkásságának alapeszméjét summázó Az élet tisztelete című esszéjét, valamint a Felhívás az emberiséghez című tanulmányát, amelyben a kor legfenyegetőbb veszélye, az atomfegyverek ellen foglalt állást.

Albert Schweitzer élete utolsó évtizedében is sok gondot fordított a lambarénéi kórház irányítására és további fejlesztésére, így például a Nobel-díjjal járó pénzből leprás betegek számára falut alapított. Az öreg doktor kilencvenévesen évesen, 1965 szeptember 4-én halt meg Lambarénéban. Fejfáját, miként a régi szerzetesek, saját kezűleg ácsolta, és leendő sírjának helyét is maga jelölte ki. Utolsó útjára munkatársai és betegei kísérték. A gaboni kormány képviselője ezekkel a szavakkal búcsúztatta: „Meghalt a tiszteletre legméltóbb és a világ legtiszteltebb polgára, … a legöregebb és leghíresebb gaboni.”

A lambarénei kórház Schweitzer halála után tovább bővült, korszerűsödött, és napjainkban is üzemel. A működtetéséhez szükséges költségeket változatlanul adományokból fedezi, az orvosok pedig a világ minden tájáról érkeznek néhány éves szolgálatra.

vissza az elejére

×

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

×