Keresés
Kapcsolat, regisztráció


Virginia Satir és munkatársai: A Satir-modell

- Bevezetés

Ez a könyv azokból a tapasztalatokból született, amelyeket a Virginia Satirral sok éven át közösen végzett munka során szereztünk. Mindhárman 1970 óta ismerjük Virginiát, de lehet, hogy még korábbról. Mindannyiunkra óriási hatást gyakorolt a vele való találkozás. Lenyűgözött minket, és mély benyomást tett ránk, de mindenekelőtt ihletet adott és tettekre sarkallt bennünket. Nem győztük eleget nézni, amikor családokkal dolgozott. Elkísértük a világ minden tájára, ahol műhelyeket tartott, melyek gyakran négy hétig tartottak. […]
Satir nemcsak azzal foglalkozott, hogyan lehet az egyéneknek és a családoknak segíteni, hanem az is nagyon érdekelte és foglalkoztatta, miként fejleszthetne ki olyan módszereket, amelyekkel a különböző rendszerek negatív szemléletét pozitívra és növekedésalapúra változtathatná. Kutatásai és kísérletei alapján kezdett rájönni, hogy legtöbbször rosszul látjuk az embereket. Kirakójátékszerűen rakta össze az új meglátásokat és elképzeléseket, s elkezdte kidolgozni saját terápiás eszköztárát.
Hitt abban, hogy nincs olyan ember a világon, aki képtelen lenne megváltozni – bármilyenek is a külső körülményei. Újra meg újra azt látta, hogy az emberek a tőlük telhető legjobbat teszik, s ezért nagy árat fizetnek (ez az ár lehet betegség, az intimitás hiánya, bűntudat, sikertelenség és az öröm hiánya). Tudta, hogy az emberek többet is elvárhatnának az élettől, de a legtöbben mégis csak elviselik és túlélik azt. Az 1985-ben Arizona államban a pszichoterápia fejlődéséről tartott konferencián (Evolution of Psychotherapy Conference) Virginia Satir a következőket mondta: „Én a világegyetemet egy folyamatnak látom. A teljesebb emberré válás folyamatában, valami újnak a kezdetén, nem pedig valaminek a végén vagyunk.”
Hitt abban, hogy az emberek be tudják tölteni azt, aminek a betöltésére hivatottak: hogy tudnak pozitívabban, hatékonyabban működni; és hogy szabadságuk és lehetőségeik tekintetében több választásuk van. Valójában ez vezette el őt a világ minden sarkába, hogy reményt adjon, új látásmódokkal és új megközelítésekkel gazdagítsa a családterápia területét, és segítsen teljesebb emberré válni.
Ez a könyv az emberi növekedés Satir-féle modelljét mutatja be. Satir meggyőződései, a változást előidéző találékony megközelítései és az általa kifejlesztett, éveken át javítgatott, növekedést szolgáló eszközök állnak a középpontjában. Nem a betegségekről, hanem az ember méltóságáról, erejéről és egy magasabb rendű tudatállapot megjelenéséről szól.

A könyv tizenkét fejezetre oszlik. Az első Satir növekedési modelljét mutatja be, melyet szembeállít az általánosabban elfogadott, hierarchikusabb világlátásmodellel. Felvázolja Satir terápiás megközelítésének legfontosabb alapelveit, és megfogalmazza néhány fontos elgondolását a minden emberre jellemző belső folyamatokról. A középpontban az „én” (self = „I am” – „vagyok”, tulajdonképpen „én vagyok”) áll, s a legfontosabb folyamatok közé tartozik az önbecsülés és a hitelesség (kongruencia). Ez a fejezet számot ad továbbá Satir legfontosabb terápiás meggyőződéseiről is.
A második fejezet az elsődleges háromszöget mutatja be, amely azokra a kapcsolatokra utal, melyekben az emberi létünkkel kapcsolatos első leckéinket tanuljuk.
A harmadik fejezet végigvezet azon az úton, amely az alapszintű túléléstől a teljesebb emberré válásig – vagy Abraham Maslow kifejezésével az önmegvalósításig – tart. Ide tartoznak a megküzdési mintázatok, Satir legismertebb képei arról, hogyan szoktunk megbirkózni a ránk váró kihívásokkal. A vádaskodás, az engesztelés, az okoskodás és a nem megfelelő (zavarodott) reakció az alacsony önbecsülés testi, érzelmi és szóbeli megnyilvánulása.
A negyedik fejezet a hitelességgel, Satir modelljének egyik legfontosabb alapelvével foglalkozik. Kiderül belőle az is, milyen fontos, hogy a terapeuta maga is hiteles legyen a terápia során.
Az ötödik fejezet a változás folyamataira koncentrál. A káosz nevet viselő egyik legfontosabb állomás alapvető jelentőségű, amikor az egyéneknek és a családoknak abban segítünk, hogy a rosszul működő állapotból egészségesebb, jól működő állapotba kerüljenek. Ebben a fejezetben a változás folyamata során fellépő ellenállás szerepét és felhasználását, valamint a terapeuta szerepét tekintjük át.
A hatodik fejezet a Satir által az „interakciók összetevői”-nek nevezett jelenségekkel foglalkozik. Részletesen áttekintjük annak különböző szintjeit, hogy mi zajlik bennünk, amikor egymással kommunikálunk, továbbá megtanuljuk nyomon követni ezt a folyamatot. Ez az elméleti alapja annak, hogy mindegyik szinten be tudjunk avatkozni, s ezáltal segítsünk az embereknek, hogy felelősségteljesebbé és hitelesebbé váljanak. A bennünk zajló folyamat azt is megmutatja, hogy a külső viselkedés, amely furcsának vagy nem megfelelőnek tűnhet, valójában összhangban van az ember önbecsülésével, elvárásaival és észleléseivel. Néhány rövid példa segítségével bemutatjuk azokat a lépéseket, amelyekkel az interakciók összetevőit vizsgáljuk.
A hetedik fejezet azzal foglalkozik, hogyan alakítsuk át a bennünk zajló, de rosszul működő folyamatokat és megküzdő viselkedéseket olyan alternatív viselkedésmódokká, amelyek sokkal inkább a jelenre, a felelősségvállalásra és a hiteles kommunikációra irányulnak. Külön figyelmet fordítunk az érzelmek és érzések egész területére, valamint arra, ahogyan Satir a harag, a sérelmek és a félelmek kezelését megközelítette.
A nyolcadik fejezet arról szól, hogyan rendezhetünk „összejövetelt” a személyiségrészeink számára. Satir ezt a változásgeneráló módszert az énünk egységesítésére használta. Bár a Satir-modell ismerői jártasak ennek az eszköznek a használatában, részeit és folyamatait mégis itt részletezzük először.
A kilencedik fejezet egy másik jól ismert változást előidéző módszert, „a család rekonstrukcióját” írja le: azt a három generációra irányuló terápiás beavatkozást, amely pozitív erőforrásokká, választásokká és növekedéssé szeretné alakítani a régi, rossz beidegződéseket és a jelenben rosszul működő megküzdésmódokat.
A tizedik és tizenegyedik fejezetek rövidebb formában tárgyalnak olyan változást előidéző módszereket, illetve eszközöket, amelyeket Virginia Satir fejlesztett ki vagy alkalmazott a modelljében. Ide tartoznak a metaforák, az élőszobrok, az énünk mandalája, a szabályok átalakítása és a kapcsolatteremtés. Mindezek az eszközök szerepet kapnak a változás folyamatában. A tizenegyedik fejezet azt is szemlélteti, hogyan alkalmazható Satir modellje az egyéni terápiában. Az utolsó fejezet olyan szervezetekkel, erőforrásokkal és útmutatásokkal foglalkozik, amelyek most is segíthetnek a fejlődésünkben, amikor Virginia testi mivoltában már nincs közöttünk.

John Banmen
Jane Gerber
Gömöri Mária
1991 nyarán

vissza az elejére

×

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

×