Keresés
Kapcsolat, regisztráció

Daniel J. Siegel – Tina P. Bryson:
Igenközpontú nevelés

 

– részlet a könyvből

 

 

 

Igenközpontúság
Bevezetés

Ez a könyv arról szól, hogy miként segíthetünk a gyermekeknek igent mondani a világra. Hogy miként ösztönözhetjük őket arra, hogy megnyissák az elméjüket az új kihívások, az új lehetőségek előtt, az előtt, hogy kik ők és mi mindenné válhatnak. Arról szól, hogy miként hangolhatjuk igenközpontúságra az agyukat.
Dan gyakran megkéri az előadásain jelen levőket, hogy hunyják le a szemüket, és figyeljék meg a testi és érzelmi reakcióikat, miközben ő hangosan ismételget nekik egy bizonyos szót. Először kissé szigorú hangnemben újra és újra elismétli a „nem” szót. Hét ismétlés után átvált az „igen”-re, amelyet sokkal lágyabban mond ki többször egymás után. Ezután arra kéri a résztvevőket, hogy nyissák ki a szemüket, és mondják el, hogy mit tapasztaltak. Rendszerint arról számolnak be, hogy a „nem” szó hallatán úgy érezték, bezárulnak, nyugtalanná, feszültté és védekezővé válnak, míg az „igen” hatására nyitottnak, nyugodtnak, ellazultnak és könnyedebbnek érezték magukat. Ez utóbbi esetben az arcizmaik és hangszálaik ellazulnak, a légzésük és a szívverésük normalizálódik, valamint az összehúzódás, a bizonytalanság vagy az ellenállás helyett nagyobb nyitottságot tapasztalnak. (Hunyjuk le a szemünket, és próbáljuk ki a gyakorlatot mi magunk is. Esetleg kérhetünk segítséget egy családtagunktól vagy barátunktól. Figyeljük meg, hogy mi történik a testünkben, miközben többször egymás után halljuk a „nem”, majd az „igen” szót.)
Ez a két különböző testi válasz – az „igen”-re és a „nem”-re adott válasz – segít megérteni, hogy mire gondolunk, amikor igenközpontú és ennek ellentéteként nemközpontú agyról beszélünk. Ha ezt továbbvisszük, és általános életszemléletként gondolunk rá, akkor azt találjuk, hogy a nemre hangolt agy reaktívvá tesz bennünket a másokkal folytatott interakciók során, s ennek hatására szinte lehetetlenné válik, hogy jó döntéseket hozzunk, vagy mélyen kapcsolódjunk és törődjünk egy másik emberrel. Túlélési és önvédelmi működési módra kapcsolunk, s emiatt óvakodónak és zártnak érezzük magunkat, amikor interakcióba lépünk a világgal és új leckéket sajátítunk el. Az idegrendszerünk aktiválja a reaktív küzdési-menekülési-lefagyási-ájulási választ, melynek következtében vagy támadásba lendülünk (küzdés), vagy megfutamodunk (menekülés), vagy ideiglenesen mozdulatlanná válunk (lefagyás), vagy teljesen tehetetlenül összeesünk (ájulás). Amikor fenyegetve érezzük magunkat, e négy reaktív válasz közül bármelyik bekapcsolhat, s ezzel megakadályozza, hogy nyitottan kapcsolódjunk másokkal és rugalmasan reagáljunk a felmerülő helyzetekre. Így működik a reaktív, nemközpontú agy.
Ezzel szemben az igenközpontú szemléletmód hátterében más agyi áramkörök állnak, amelyek aktivációja reaktivitás helyett receptivitást eredményez. A tudósok „társas bevonódási rendszernek” nevezik azokat a neurális áramköröket az agyunkban, amelyek lehetővé teszik, hogy nyitottan kapcsolatba lépjünk másokkal – vagy akár a saját belső tapasztalatainkkal. A receptivitás és az aktív társas bevonódási rendszer következtében sokkal inkább képesnek érezzük magunkat arra, hogy erősen, józanul és rugalmasan kezeljük a kihívásokat. Ebben az igenközpontú állapotban megnyílunk a nyugalom és harmónia érzése előtt, amely lehetővé teszi számunkra, hogy befogadjuk és feldolgozzuk az új információkat, majd tanuljunk belőlük.
A gyermekeinknek erre az igenközpontú szemléletmódra van szükségük ahhoz, hogy megtanulják a nehézségeket és új tapasztalatokat nem bénító akadályoknak látni, hanem egyszerűen kihívásoknak, amelyekkel képesek szembenézni, legyőzni őket és tanulni belőlük. Amikor a gyermekek igenközpontú mentalitásban működnek, rugalmasabbak, nyitottabbak a kompromisszumokra, valamint hajlandóbbak kockáztatni és új területeket felfedezni. Kíváncsibbak, élénkebb képzelőerővel rendelkeznek, és kevésbé aggódnak amiatt, hogy hibázni fognak. Ezenkívül kevésbé merevek és makacsok, ami megkönnyíti a személyes kapcsolataikat, és lehetővé teszi számukra, hogy alkalmazkodóbban és reziliensebben kezeljék az élet viszontagságait. Megértik önmagukat, és megbízható belső iránytűvel rendelkeznek, amely utat mutat ahhoz, hogyan döntsenek és hogyan bánjanak másokkal. Az igenközpontú szemlélet mozgatja őket, s ennek hatására többet tesznek, többet tanulnak, és többé válnak. Az érzelmi egyensúly állapotából igent mondanak a világra, és szívesen fogadnak mindent, amit az élet kínál – még akkor is, amikor a körülmények nem az elképzeléseik szerint alakulnak.
Szenzációs nyitóüzenetünk van az olvasó számára: mindnyájan képesek vagyunk arra, hogy elősegítsük ezt a fajta rugalmasságot, receptivitást és rezilienciát a gyermekünkben. Ezt értjük mentális erő alatt – megerősítjük a gyermekünk elméjét. Nem úgy, hogy elküldjük egy előadás-sorozatra a szenvedélyes kitartásról és a kíváncsiságról, és nem is úgy, hogy hosszú, intenzív, „komoly” beszélgetéseket kezdeményezünk vele. Valójában nincs is szükség másra, csak a mindennapokban spontán módon felmerülő interakciókra. Egyszerűen azáltal, hogy észben tartjuk az igenközpontúság alapelveit és leckéit, amelyekkel az elkövetkező oldalakon megismerkedünk, arra használhatjuk a gyermekünkkel töltött időt – legyen szó az iskolába autózásról, a vacsorázásról, a közös játékról vagy akár a vitatkozásról –, hogy megfelelő irányba tereljük azt, ahogyan a gyermekünk a felmerülő körülményekre reagál és a körülötte lévő emberekkel kommunikál.
Ez azért van így, mert az igenközpontúság több mint egy, a világgal kapcsolatos szemléletmód vagy megközelítés. Kétségkívül az is, és, mint ilyen, belső iránytűt ad a gyermekünk kezébe, melynek segítségével magabiztosan és lelkesen nézhet szembe az élet kihívásaival. Ez az alapja a belülről megnyilvánuló erőnek. Ám ezen túl az igenközpontúság olyan neurológiai állapotot is takar, amely akkor jön létre, amikor bizonyos módokon aktiváljuk az agyat. Azáltal, hogy megértünk néhány alapvető ismeretet az agyfejlődéssel kapcsolatban, olyan környezetet teremthetünk, amely az igenközpontúság kialakulását támogató lehetőségeket kínál a gyermekünk számára.

vissza az elejére

×

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

×