Keresés
Kapcsolat, regisztráció

Csögyam Trungpa – az érem két oldala

A Sambhala kötet végére nem tettük be az eredeti kiadásban szereplő alábbi életrajzot:

„Csögyam Trungpa (1940–1987) széles körben elismert meditációs mester, tanító és művész volt. Számos könyvet írt a buddhizmusról és a meditáció ösvényéről, ezek közé tartozik A szellemi materializmus meghaladása, A szabadság mítosza és a Cselekvő meditáció.
Trungpa Rinpocse Kelet-Tibetben született. A tibeti buddhista kagyü és nyingma iskola tulkuként, megtestesült hagyományőrző mesterként tartotta számon. Ő volt a Szörmang kolostorok Legfelső Apátja. Tizennyolc éves korában itt kapta meg a khjenpo címet (ami nyugati viszonylatban teológiai, filozófiai és pszichológiai doktorátusnak felel meg). Tibetben végzett tanulmányai között szerepelt az olyan hagyományos művészeti ágak elsajátítása is, mint a kalligráfia, a költészet, a tánc és a thankafestészet.
Amikor a kínaiak 1959-ben megszállták Tibetet, Csögyam Trungpa Indiába menekült. Itt Őszentsége a Dalai Láma megbízásából az Ifjú Lámák Bentlakásos Iskolájának szellemi tanácsadójaként működött. 1963-ban Angliába utazott, és Spaulding-ösztöndíjasként az Oxfordi Egyetemen nyugati filozófiát, vallás- és művészettörténetet, valamint idegen nyelvet hallgatott. Első hivatalos tanítói központját Skóciában alapította meg 1968-ban.
1970-ben Trungpa Rinpocse meghívást kapott az Egyesült Államokba. Boulderben, Colorado államban alapította meg tanítói központját, de rengeteget utazott és tanított szerte a világon. Az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában összesen több mint száz meditációs központot hozott létre. E központok tevékenységét az általa 1973-ban alapított Vajradhatu nevű szervezet hangolja össze.”

Bár a szövegben szereplő állítások megfelelnek a valóságnak, egyoldalúan adják azt vissza. Eli Jaxon-Bear jellemzése A megszabadulás enneagramja könyvben (a 8-as típushoz felhozott példaként) az érem másik oldalát is felvillantja:

„Csögyam Trungpa, egy Oxfordban tanult tibeti láma, az emberiség szolgálatának szentelte az életét. Könyvei nagyszerűek a maguk kristálytisztaságában. Az általa alapított Narópa Intézet élen járt egy új kulturális tudatosság megteremtésében, Trungpa Shambhala tréningjével egyetemben. Mindenki hallott arról, hogy részegségében összeesett, amikor a színpad felé tartott, majd pedig nagyszerű előadást tartott. Semmit sem tett azért, hogy elrejtse italozását vagy csábításait. Negyvenhat évesen halt meg túlzott alkoholfogyasztása következtében.”

Kigyűjtöttem néhány tényt a Wikipedián olvasható, kitűnő Trungpa életrajzból (en.wikipedia.org/wiki/Chögyam_Trungpa, angol nyelven): 1970-ben, nem sokkal Amerikába érkezése után súlyos autóbaleset érte, bal oldala részben lebénult. Ezután feladta szerzetesi életét, később megnősült. Számos tanítványával kezdett szexuális kapcsolatot, házassága alatt is. Dohányzott, rendszeresen fogyasztott kokaint és nagy mennyiségben alkoholt – de tanítványait sohasem bátorította ilyesmire. Korai halálának egyik oka – a szívproblémák mellett – az alkoholizmussal összefüggő májzsugor volt.
Mindezek fényében töröljük Trungpát a nagy tanítók névsorából? Hiszen annyian mások, például a Dalai Láma vagy Thich Nhat Hanh – hogy két olyan nevet említsünk, akik hozzá hasonlóan rendkívüli népszerűségre tettek szert Nyugaton – hűek maradtak szerzetesi fogadalmukhoz és ilyesmiknek az árnyéka sem fér hozzájuk.
Ha így teszünk, akkor figyelmen kívül hagyjuk a legnagyobb tibeti kortársak véleményét. A Dalai Láma azt írta Trungpáról, hogy „rendkívüli mértékben hozzájárult a belső békéről szóló tanítás megismertetéséhez a Nyugat számára”. Több magas rangú láma, köztük a Kagyü vonalat vezető Karmapa, különleges képességekkel bíró nagy tanítónak, mahasziddhának tartotta.
Figyelemreméltó, ahogyan a japán Suzuki Roshi, a zen buddhizmus egyik nagy nyugati meghonosítója jellemezte Trungpát, amikor az üresség tanításának megvalósításáról beszélt:

„Amint küzdesz ezzel az utadon, valamiféle támogatásra van szükséged, valamire, amit nem ismersz. Mivel emberi lények vagyunk, muszáj, hogy meglegyen ez az érzés. Érezned kell ebben a városban, ebben az épületben, ebben a közösségben. Tehát bármilyen legyen is a közösség, szükséges, hogy legyen ilyen fajta spirituális támogatás.
Ez az, amiért nagyra tartom Trungpa Rinpocsét. Ő támogat minket. Bírálhatod őt azért, mert úgy issza az alkoholt, mint te a vizet, de ez csak egy apró probléma. Teljes mértékben megbízik benned. Tudja, hogyha mindig igazul támogat, akkor nem fogod őt kritizálni, bármit tesz is. És nem érdekli, hogy mit mondasz, mert nem ez a lényeg. Az embereknek az ilyen nagy szellemekre van szükségük, akik nincsenek odaláncolva egy bizonyos valláshoz vagy gyakorlatrendszerhez.”

 

 

 

Nos, ennyit Trungpáról. Rám személy szerint nagyon nagy hatást gyakoroltak a könyvei. Kevesen tudják olyan erővel, belső átéléssel, más kultúrában nevelkedettek számára is világosan és érthetően átadni a tanítások lényegét, mint ő. Ez az, ami igazán fontos.

vissza az elejére

×

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

×