Keresés
Kapcsolat, regisztráció

Családállítás, ahogyan személyesen átéltem

2005 táján kezdett viharos gyorsasággal divatba jönni a Hellinger terápia. Több ismerősöm is lelkesen beszélt róla. Röpködtek az elragadtatott mondatok: „Fantasztikus volt! Döbbenetes erejű! Minden más lett utána! Nem gondoltam volna…” Aztán rávettek, hogy menjek el. Először Kövesdy Krisztinánál töltöttem el egy hétvégét, és láttam, hogy tényleg működik a dolog.
Mint könyvkiadó, természetesen elkezdtem gondolkodni egy témába vágó kötet kiadásán, bár a terület „örök bestsellere”, Thomas Schäfer: Ami a lelket megbetegíti, és ami meggyógyítja című műve akkorra már megjelent magyarul. Egyik osztrák ismerősöm ajánlotta Wilfried Nelles könyvét és ennek kapcsán megismerkedtem Angster Máriával, a családállítás legjelentősebb magyarországi képviselőjével, aki akkoriban kapcsolatban állt vele.
Aztán jó néhány hétvégét végigültem Marinál. Akkor még kevés férfi merészkedett el az állításokra, így „ivararány javítóként” lehetett részt venni a csoportokon, hogy legyen választék a férfi képviselőkből.
Egyik első szerepem egy családfő volt, akinek a fia volt az állító. Elindultam a kör közepén álló képviselők felé – háttal. Nem néztem rájuk, hanem kissé tanácstalanul Marira pillantottam. – A papa, akit képviselsz, vak – mondta. Addig erről nem volt szó, mivel nem az első alkalommal állították fel ezt a családot. Ez szinte sokkolóan meggyőző volt számomra. (Egyik ismerősöm mesélte később, hogy ő meg egyik lábát végig felemelve állt egy állításon – aztán kiderült, hogy nyomorék az egyik lábára, akit képvisel.)
Nem túlzás azt mondanom, hogy a végignézett és sokszor képviselőként végigélt állítások megváltoztatták a világról alkotott képemet. Nőtt a tiszteletet, a megértés és az együttérzés a többi ember iránt. Sohasem gondoltam volna, hogy mekkora terhet cipelnek sokan, milyen súlyos sorsok, milyen mély szenvedések tárulnak fel egy állítás során.
Az állítások meghitt légkörét is nagyon jó volt megtapasztalni. Az átéltek hatására a körben ülő, egymást nagyrészt nem ismerő emberek meglepően bensőséges kapcsolatba kerülnek egymással. A feltáruló események, sokszor súlyos tragédiák pedig az állítások után nem nyomaszottak, inkább valamiféle katartikus érzést váltottak ki, ami tartósan megmaradt.
Aztán én is rászántam magam egy állításra. Saját sorsom egyik problémájáról kiderült, hogy elég gyakori és tipikus eset, külön fejezet szól róla Thomas Schäfer egyik könyvében. Az állítás igazolta ezt, de kiderült még valami teljesen váratlan is, amire álmomban sem gondoltam volna!
Összefoglalva: hihetetlen (legalábbis számomra), de működik, és jó hogy van – ez a véleményem a családállításról. De: ma Magyarországon bárki játszhat „családállítósdit”, függetlenül attól, hogy tehetsége és képzettsége alkalmassá teszi-e erre, ami az állítókra és módszer megítélésére nézve egyaránt veszélyeket rejt magában.

Ezért örülök annak, hogy – Wilfried Nelles műve, majd Féderer Ágnes Sorsáthallások című, a témát egy szakavatott újságíró szemével körüljáró kötete után, immár harmadikként – Angster Mária könyve is az Ursus Librisnél jelenhet meg.

Először egy vékonyabb kötetet terveztünk, de a végén egy terjedelmes, az ikervesztett emberekkel végzett munkán át az egész családállítási technikát is részletesen bemutató, sőt a kapcsolódó szakterületekre is kitekintő mű született, az Ikertörténetek. Remélem, hogy kultuszkönyvvé fog válni mindazok számára, akiket a téma komolyan érdekel!

Danka Miklós kiadóvezető

 

 

 

 vissza az elejére

 

 

×

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

×