Keresés
Kapcsolat, regisztráció


Ken Wilber: Áldás és állhatatosság

- részletek az előszóból

 

Tíz év telt el Treya halála óta, amikor ezeket a sorokat írom. Mérhetetlenül több és kevesebb is lettem a jelenlétének köszönhetően. Mérhetetlenül több, mert megismerhettem őt, mérhetetlenül kevesebb, mert elvesztettem őt. De talán az élet minden eseménye ilyen: feltölt, majd kiürít bennünket, és mindezt egyszerre. Csak hát, nagyon ritkán hoz össze a sors olyasvalakivel, mint Treya, ezért aztán az öröm és a bánat is hatványozott.
Annyiféle Treya létezik, ahány ember ismerte őt. Ez a könyv az én Treyámról szól. Nem állítom, hogy ez az egyetlen Treya, vagy hogy ez állna hozzá a legközelebb. De úgy hiszem, hogy teljes képet nyújtok róla, mely igazságos és kiegyensúlyozott. Bőven merítek a naplójából, melyet felnőtt korában kisebb megszakításokkal, együttlétünk alatt pedig szinte napi rendszerességgel vezetett.
Feltett szándékom volt halála után olvasatlanul elégetni a naplóját, annak rendkívül személyes jellege miatt. Sohasem mutatta meg senkinek, még nekem sem. Nem azért tette ezt, mintha rejtőzködött volna, és az „igazi érzéseit” a naplójába akarta volna „rejteni”. Éppen ellenkezőleg, az egyik legkülönlegesebb, sőt nyugodtan mondhatom, a legbámulatosabb dolog Treyában az volt, hogy ugyanolyan nyíltan viselkedett idegenek társaságában, mint a magánéletében. Nem dédelgetett „titkos” gondolatokat magában, melyeket szégyellt vagy félt megosztani az emberekkel. Ha megkérdeztél tőle valamit, pontosan azt válaszolta, amit gondolt – rólad vagy bárki másról –, de olyan őszinte, közvetlen, önmagát nem mentegető módon tette ezt, hogy az emberek ritkán sértődtek meg emiatt. Ez volt végtelen tisztességének az alapja: első pillantásra megbízott benne mindenki, mert úgy tűnt, biztosak benne, hogy Treya sohasem hazudna nekik, és tudomásom szerint nem is tett ilyet soha.
Azért akartam megsemmisíteni a naplóját, mert nagyon intim pillanatok voltak azok, amikor a feljegyzéseket készítette. Ilyenkor egyedül volt önmagával, és úgy éreztem, hogy senkinek sincs joga, magamat is beleértve, hogy megszentségtelenítse ezeket az alkalmakat. Halála előtt azonban rámutatott a naplójára, és azt mondta: „Még szükséged lesz rá.” Megkért arra, hogy írjak a kálváriánkról, és tisztában volt azzal, hogy gondolatainak hű közvetítéséhez nélkülözhetetlen lesz ez is.
Az Áldás és állhatatosság írása közben elolvastam a naplóit (körülbelül tíz nagyalakú füzet és rengeteg számítógépes dokumentum), és a könyvben érintett szinte összes témával kapcsolatban találtam bejegyzéseket, így Treyára hagyatkoztam, hogy ő maga mondja el a véleményét, a saját szavaival, a maga módján. A naplója olvasása közben beigazolódott a sejtésem: nem találtam bennük titkokat, semmi olyasmit, amit nem osztott volna meg velem vagy a családjával, a barátaival. Treya nem tett különbséget a társasági és a magánélete között. Úgy vélem, részben éppen ennek tudható be végtelen tisztessége, és azt hiszem, az is, amit leginkább a rettenthetetlenség szóval lehet kifejezni. Erő áradt Treyából, mely nem ismerte a félelmet – és ezt nagyon komolyan gondolom. Treyának nem volt félnivalója, mert nem volt rejtegetnivalója, se előlem, se előled, se Isten elől. Magába engedte a valóságot, az istenit és a világot, ezért nem volt mitől félnie. Láttam őt nagy fájdalmak közt, láttam őt kínlódni, láttam őt dühödtnek. De sohasem láttam félni. Nem nehéz megérteni, miért éledtek fel, ébredtek fel az emberek a jelenlétében. Még a kórházakban is, ahol Treya az egyik méltatlan helyzetből a másikba került, az emberek (ápolónők, látogatók, betegek és e betegek látogatói) elidőztek a szobájában, csak hogy a közelében lehessenek annak a jelenlétnek, annak az életnek, annak az energiának, ami belőle áradt. Emlékszem, hogy egy bonni kórházban sorba kellett állnom, hogy bejussak a szobájába.
Néha csökönyös volt, a nagy egyéniségek sokszor ilyenek. De ez erőteljes jelenlétének, éberségének lényegéből fakadt, és mindig üdítően hatott. Az emberek gyakran felélénkültek, megnyíltak, közvetlenebbé váltak a Treyával való találkozásuk után. A jelenléte megváltoztatott, néha kicsit, néha pedig nagyon, de megváltoztatott. Kénytelen voltál jelen lenni a Jelenben, figyelmeztetett rá, hogy ébredj fel. […]
Az Áldás és állhatatosság fogadtatása minden képzeletet felülmúlt, de ez nem nekem köszönhető. Összesen közel ezer levelet kaptam, a világ minden tájáról – rengetegen írtak arról, milyen sokat jelentett Treya története a számukra, milyen nagy mértékben változtatta meg az életüket. Voltak olyan olvasók, akik elküldték Treya nevű kislányuk fényképét, és teljesen objektív szemlélőként elmondhatom, hogy ők a világ legszebb gyermekei.
A levélírók között voltak rákos betegek is, akik eleinte féltek elolvasni a könyvet, de amikor mégis belefogtak, általában minden félelmük eloszlott– ez Treya ajándéka nekik, őszintén így hiszem. […]

Kedves Ken!
A múlt évben előrehaladott, áttétes emlőrákot állapítottak meg nálam. Egy barátom azt mondta, hogy el kell olvasnom az Áldás és állhatatosság című könyvet. De amikor megkérdeztem tőle, hogyan végződik, és azt a választ kaptam, hogy „meghalt”, akkor sokáig nagyon féltem a könyvtől.
Most, hogy elolvastam, szívből meg akarom köszönni Neked és Treyának. Tudom, én is meghalhatok, de miután megismertem Treya történetét, már nem félek ettől. Életemben először nem köt gúzsba a félelem…

[…]Treyával öt évet töltöttünk együtt. Ezek az évek örök nyomot hagytak a lelkemen. Meg vagyok győződve arról, hogy betartottam az ígéretemet, és hiszem, hogy ez az ő kegyelmének köszönhető. Abban is szilárdan hiszek, hogy bármelyikünk találkozhat Treyával újra, amikor csak akarjuk, ha tisztességgel, feddhetetlenül és bátran cselekszünk – hiszen ebben rejlik Treya szíve és lelke. Ha Treya képes rá, mi is azok vagyunk. Ez az Áldás és állhatatosság üzenete.

vissza az elejére

×

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

×