Keresés
Kapcsolat, regisztráció


Szvámí Ráma: A spirituális élet lényege

- részletek a könyvből

Bevezetés

 

A szádhana (szellemi gyakorlás) egyik célja minden istenhívő számára, hogy valahogy Istenhez hasonlóvá váljon. Amint Isten univerzuma, amely egyszerre az Ő ruhája és önkifejezése, nem kietlen sivatag, úgy az Istenhez hasonlatos ember életének és külsőségeinek sem kell sivatagra emlékeztetnie.

Azonban ahogy a kopár sivatag is része az isteni teremtésnek, úgy az aszkézis szintén egy fázisa lehet az istenkeresésnek és az önmagunkra ébredésnek, de nem az egésze. A hiteles aszketizmus, amelyet azért végez az ember, hogy megtalálja önnön lelkét, és tegyen valamit az emberiség jóllétéért, méltó a tiszteletre.

Legalább ennyire, ha nem még inkább méltóak a tiszteletre a szádhana teljesebb és jóval nehezebb útján járók lépései, melyeket a világban élő, de fölötte maradó törekvők tesznek.

A lótuszt gyakran használják szimbólumként az indiai kultúrában és mitológiában, mert a lótusz a sárból nő ki, mégis fölötte marad, érintetlenül a sártól és a víztől.

Élhetsz a világban, és mégis lehetsz spirituális. Nem szükséges, hogy lemondj a világról. Maradj ott, ahol vagy! Egyszerűen csak kövess két szabályt! Az egyik a külvilágban való életre vonatkozik:
A világon mindent, ami nekem adatott, az Úrtól kaptam. Értem vannak, és jogom van hozzá, hogy használjam őket, de nincs jogom birtokolni őket, mivel nem az enyémek.
Minden a rendelkezésedre fog állni az életedben, ha ezzel a hozzáállással közelíted meg, ahelyett hogy azt gondolnád: „ez az enyém, az az enyém”. Félsz attól, hogy elveszíted, ami a tiéd, félsz attól, hogy elromlik és tönkremegy. Meg kell tanulnod használni a világ dolgait birtoklás nélkül. Ahogy Szent Bernát mondja: „Egyedül az Urat szeresd! Használd a világ dolgait eszközeidként!”

Ezenkívül tetteidet önzetlenül, szeretetteljesen és hozzáértéssel hajtsd végre!

Semmi másra nincs szükség – ez a külvilágra vonatkozó szabály.

Mi a teendő belső Önmagunkért?
Az Isten mindenhol jelen lévő. Az Úr bennem van; a szentélye vagyok. Ahogy a szentélyt is rendben és tisztán tartják, mindent megteszek, hogy tisztán és rendben tartsam a testem, a légzésem és az elmém.

A bölcs számára, aki ismeri az igazságot, a belső és a külső egy és ugyanaz. A belső szabadság az önfeláldozásból születik meg, önmagunk megtisztításából és az önuralomból. Ez a szabadság teszi lehetővé, hogy a szellem szárnyait kibontva a lét kifürkészhetetlen szintjeinek határtalan szférájába emelkedjen.

A szabadság az Igazság. Miért élünk akkor egy kalitkában, amelyen túl nincs ég – a szilárd tények bezárt világában? Olyanok vagyunk, mint a kemény héjú magok, miközben belülről sírunk a szabadságért. Emberek milliói halnak meg olyan magokként, amelyek már nem vágynak kicsírázni.
Ahhoz, hogy gyermekei sikeresen éljenek a földön, a Földanya mérhetetlen mennyiségben kínálja a forrásokat, de azok, akik nincsenek tudatában az emberi életben szunnyadó valódi és végtelen lehetőségeknek, megfosztják magukat mindettől, és ez a szenvedésük oka.

Eljön-e a nap, mikor a nagy többség tudatossága eléri a megvilágosodást? Csak ekkor fogják az emberi lények és a társadalom megérteni annak a Valóságnak a mélységes értelmét, amely felkínálja nekünk a szeretet és megszabadulás lehetőségét.

Az imádság, meditáció és kontempláció révén elérhető öröm minden örömök legnagyobbika. Élő tanú vagyok, aki bizonyíthatja, hogy a legmagasabb rendű boldogságot a világ nem képes megadni. A világ minden öröme csak kóstoló. Ez az ízelítő soha nem elégít ki. A pillanatnyi örömöt visaja ánandának hívják. Ez ánanda, boldogság, de csak rövid ideig tart.

A bölcsek azt mondják, hogy van egy másik ánanda – a paramánanda –, amely magasabb rendű, örökké tartó, amelyet soha nem lehet elvenni, és amely megszabadít.

Az emberi lényben az az egyedülálló, hogy képes a tudatosságra. Az égő vágy, hogy elérje a halhatatlanságot, a tökéleteset, az örökkévalót, az embert minden más teremtmény fölé emeli.

A szádhanát azért kell végezni, hogy boldog életünk legyen a földön, azután a mennyben – végső soron pedig hogy megszabaduljunk. A spirituális gyakorlatok elvezetik a törekvőt Istenhez vagy azokhoz a belső tapasztalatokhoz, amelyek továbbsegítik, hogy elérje az élet végső célját.

Az egész élet szádhana.

Azt kérdezed: „Lehetséges, hogy megismerjem az Urat? Én is spirituális emberré válhatok? Meg tudom tenni?”

Patandzsali, a jógatudomány rendszerbe foglalója, azt mondja: „Ó, törekvő, tanuld meg, hogy életed utolsó lélegzetéig gyakorolnod kell!”

Árasszák rátok a mennyek minden áldásukat, hogy növekedhessetek és kibontakozhassatok, és elérhessétek az élet célját! Imáim mindig veletek vannak.

Minden szeretetemmel és áldásommal:

Szvámí Ráma

vissza az elejére

×

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

×