Keresés
Kapcsolat, regisztráció


Thich Nhat Hanh: A béke légy te magad

- részletek a könyvből

A gyakorlás szíve
Munkálkodni a békéért
Meditáció a mindennapi életben

 

Szenvedni nem elég

Az élet tele van szenvedéssel, de rengeteg csodával is, mint amilyen a kék ég, a napsütés vagy egy kisgyermek tekintete. Szenvedni nem elég. Kapcsolatban kell lennünk az élet csodáival is, melyek bennünk, körülöttünk vannak, mindenhol és mindenkor.
Ha nem vagyunk boldogok, ha nem vagyunk békések, akkor nem oszthatjuk meg békénket és boldogságunkat másokkal, még azokkal sem, akiket szeretünk, akikkel egy fedél alatt élünk. Ha békések vagyunk, ha boldogok vagyunk, akkor tudunk mosolyogni, akkor kinyílhatunk, mint egy virág, és a békénk az egész családunkra, az egész társadalmunkra jótékony hatással lesz. Kell-e különösebb erőfeszítést tennünk azért, hogy élvezzük a kék ég szépségét? Kell-e gyakorolnunk, hogy ezt élvezni tudjuk? Nem, csak élvezzük. Életünk minden pillanata, minden perce ilyen lehet. Bárhol is vagyunk, bármikor képesek vagyunk élvezni a napfényt, egymás jelenlétét vagy akár saját légzésünk érzékelését. Nem kell a világ végére mennünk azért, hogy örömünket leljük a kék égben. Nem kell jövőutazást tennünk azért, hogy élvezzük a lélegzetvételünket. Ebben a pillanatban is kapcsolatban lehetünk ezekkel a dolgokkal. Szomorú lenne, ha csak a szenvedést vennénk észre.
Olyan elfoglaltak vagyunk, hogy alig jut időnk rápillantani szeretteinkre, akár saját otthonunkban is, és alig van időnk magunkra nézni. Társadalmunkat úgy rendeztük be, hogy még ha van is egy kis szabadidőnk, nem tudjuk, hogyan fordíthatnánk arra, hogy újra kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal. Számtalan módunk van ennek a drága időnek az elvesztegetésére – bekapcsoljuk a televíziót, felvesszük a telefont vagy beülünk az autóba és elmegyünk valahová. Nem szoktunk hozzá, hogy önmagunkkal legyünk, és úgy cselekszünk, mintha nem szeretnénk magunkat, és el akarnánk menekülni magunk elől.
A meditáció azt jelenti, hogy figyelünk arra, mi történik a testünkben, az érzelmi világunkban, az elménkben és a világban. Mindennap negyvenezer gyermek hal éhen. A nagyhatalmaknak már több mint ötvenezer nukleáris robbanótöltetük van, amivel többszörösen el lehet pusztítani a bolygónkat. A napfelkelte mégis gyönyörű, a fal mellett ma reggel kinyílt rózsa pedig egy csoda. Az élet egyszerre szörnyű és csodálatos. A meditáció nem más, mint hogy mindkét megnyilvánulási formával kapcsolatba kerülünk. Kérem, ne higgyétek, hogy a meditáláshoz komolynak kell lennünk. A jó meditációhoz valójában sokat kell mosolyognunk.
Nemrégiben egy gyermekcsoporttal ültem, és egy Tim nevű fiú nagyon szépen mosolygott. Mondtam is neki: „Tim, nagyon szép a mosolyod”, ő pedig megköszönte. Így feleltem: „Nem te tartozol köszönettel nekem, hanem én neked. A mosolyoddal szebbé varázsolod az életet. Köszönöm helyett mondd azt, hogy szívesen.”
Az nagyon fontos, ha egy gyermek vagy egy felnőtt mosolyog. Ha a mindennapi életünkben tudunk mosolyogni, képesek vagyunk békésnek és boldognak lenni, azzal nem csak mi, hanem mindenki más is jól jár. Ez a békéért való munkálkodás alapja. Amikor Timet mosolyogni látom, elönt a boldogság. És ha ő észreveszi, hogy ezzel boldoggá teszi az embereket, azt mondhatja nekik: „Szívesen!”

vissza az elejére

A gyakorlás szíve

[…] Néhány meditációs központban a következő dolog történt és történhet meg akár napjainkban is. Több fiatal nem találta helyét a társadalomban, kivonultak hát belőle, és egy meditációs központba költöztek. Figyelmen kívül hagyták a valóságot, vagyis azt a tényt, hogy nem egyénként jöttek erre a helyre. A meditációs központban összegyűlve egy másfajta társadalom, közösség alakul ki, melynek ugyanúgy megvannak a maga problémái, mint bármelyik másik társadalomnak. A központba való megérkezés előtt azt remélték, hogy a meditációban meglelhetik a békéjüket. Ezután, a gyakorlás és az újfajta társadalom kialakítása közben ráébrednek arra, hogy ez a társadalom még nagyobb nehézségeket állít eléjük, mint a nagyobb, a kinti, mivel elidegenedett emberekből áll. Néhány év múlva csalódnak, rosszabbul érzik magukat, mint mielőtt a meditációs központba jöttek volna. Ez azért van, mert az emberek gyakran félreértik a meditációt, rosszul értelmezik a célját. A meditáció mindenkiért történik, nem csak a meditálóért.
Teljesen természetes, hogy gyermekeket is hoznak a meditációs központba. Plum Village-ben a gyermekek a felnőttekkel együtt gyakorolnak. Időről időre megnyitjuk a kapuinkat a vendégek előtt, hogy velünk együtt gyakorolhassanak, és a gyermekeiket is elhozhassák magukkal. Nagy figyelmet fordítunk a kicsikre. Ha a gyermekek boldogok, a szüleik is azok. Egyszer fél füllel hallottam, amint a gyerekek azt mondják egymás között: „Hogyan lehet, hogy a szüleink itt ilyen aranyosak?” Van egy barátom, aki tizennégy éve meditál, de még sohasem mutatta meg a lányának, hogyan kell azt csinálni. Egyedül nem tudtok meditálni. A gyermekeitekkel együtt meditáljatok! Ha ők nem boldogok, nem mosolyognak, akkor ti sem tudtok mosolyogni. Amikor tesztek egy békés lépést, azt magatokért teszitek, de egyben a gyermekeitekért és az egész világért is.
Azt hiszem, a társadalmunkban nehéz élni. Ha nem vigyázunk, gyökértelenné válhatunk, s ha ez bekövetkezik, már nem tehetünk semmit a társadalom jobbításáért. A meditáció egy olyan módszer, amely segíthet abban, hogy a társadalomban maradjunk. Ez nagyon fontos. Láttunk már olyan embereket, akik elidegenedtek, és már képtelenek újra beilleszkedni a társadalomba. Tudjuk, ez velünk is megeshet, ha nem vigyázunk.
Úgy tudom, Amerikában a legtöbb buddhista gyakorló fiatal és intellektuális beállítottságú, s nem a hit, hanem a pszichológia révén érkezett el a buddhizmushoz. Tudom, hogy a nyugati ember lelkileg sokat szenved, és sokan azért lesznek buddhisták, azért meditálnak, hogy megoldják a lelki problémáikat. Nagy részük még mindig a társadalomban él, de vannak, akik elveszítették a gyökereiket. Én magam is már egy ideje ebben a társadalomban élek, s úgy érzem, nem könnyű itt boldogulnom. Olyan sok minden vesz körül, ami visszahúzódásra, magamba fordulásra késztet. A gyakorlás azonban segít abban, hogy a társadalomban maradjak, mert tudatában vagyok annak, hogy ha kilépek belőle, nem fogok tudni segíteni a megváltoztatásában. Remélem, a buddhizmust gyakorlóknak sikerül megvetniük a lábukat, és a társadalomban tudnak maradni. Ez ad reményt nekünk a békére.

vissza az elejére

Munkálkodni a békéért

A franciaországi Plum Village-ben sok levelet kapunk a szingapúri, malajziai, indonéz, thaiföldi és Fülöp-szigeteki menekülttáborokból, több százat hetente. Nagy fájdalommal olvassuk őket, de ezt nem kerülhetjük el, kapcsolatban kell maradnunk az ott élőkkel. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsünk, de a szenvedés határtalan, és néha elcsüggedünk. Állítólag a csónakosok egyik fele belevész az óceánba, csak a másik fele éri el Délkelet-Ázsia partjait.
A csónakosok közül sok fiatal lányt megerőszakolnak a kalózok. Az ENSZ és számos ország megpróbál segíteni a thaiföldi kormánynak, hogy megakadályozzák ezt, de a kalózok továbbra is sok szenvedést okoznak a menekülteknek. Az egyik levél egy kis csónakon menekülő fiatal lányról szólt, akit megerőszakolt egy thai kalóz. A lány, aki még csak tizenkét éves volt, a tengerbe vetette magát és meghalt.
Amikor először hallotok ilyesmiről, haragra gerjedtek a kalóz ellen, és természetesen a kislány oldalára álltok. Amint azonban mélyebbre tekintetek, másként látjátok a helyzetet. Ha a kislány pártjára álltok, könnyű a dolgotok: csak fognotok kell egy puskát és lelőni a kalózt. Mégsem ez a megoldás. Meditációmban azt láttam, hogy ha abban a faluban születtem volna, és ugyanolyan körülmények között nevelkedtem volna, mint a kalóz, akkor most én lennék ő. Nagy a valószínűsége, hogy belőlem is kalóz lenne. Magam felett már nem ítélkeznék olyan könnyen. Láttam a meditációban, hogy sok csecsemő születik a Sziámi-öböl partjain, naponta több száz, és ha mi, tanítók, szociális munkások, politikusok és mások nem teszünk semmit a helyzet megváltoztatásáért, huszonöt év múlva egy részükből kalóz lesz. Ez biztos. Ha fogjátok a puskát és lelövitek a kalózt, mindannyiunkat lelövitek, mert bizonyos mértékig egytől egyig felelősek vagyunk azért, hogy a dolgok így állnak.
Hosszú meditáció után írtam a következő a verset. Három szereplője van: a tizenkét éves kislány, a kalóz és én. Egymásra tudunk- e nézni, és felismerjük-e magunkat egymásban? A vers címe: Kérlek, szólíts valódi neveimen, mert számtalan nevem van. Amikor meghallom az egyik nevemet, figyelnem kell rá.

Ne mondd, hogy elmegyek holnap,
hiszen már ma megérkezem.

Tekints mélyre: minden pillanatban eljövök,
hogy rügy legyek a tavaszi ágon,
hogy törékeny szárnyú, kismadárként
dalolni tanuljak új fészkemben,
hogy hernyó legyek a virág kelyhében,
hogy rubin legyek, mely benne rejlik a kőben.

Megérkezek, hogy sírjak és nevessek,
hogy féljek és reméljek,
szívem ritmusa minden élő születése és halála.

Én vagyok a tiszavirág, ki átalakul
a folyó tükrében,
s én vagyok a madár is, ki tavasszal eljön,
hogy véget vessen a kérész életének.

Én vagyok a tiszta tóban boldogan úszkáló béka,
s én vagyok a sikló is, ki csendben közelít,
majd felfalja áldozatát.

Én vagyok az ugandai gyermek, csupa csont és bőr
lábaim mint a bambuszbot, olyan vékonyak,
és én vagyok a fegyverkereskedő is,
ki Afrikában teszi pénzzé a gyilkos szerszámokat.

Én vagyok a csónakon menekülő, tizenkét éves kislány,
ki a tengerbe veti magát, miután a kalóz megerőszakolta,
és én vagyok a kalóz is, kinek szíve
még vak és nem képes szeretetre.

Én ülök a Politbüróban,
korlátlan hatalommal a kezemben,
s én vagyok az is, kinek a „vér-adósságát”
népe felé törlesztenie kell,
lassan elpusztulva egy munkatáborban.

Örömem, mint a tavasz, olyan meleg,
s az élet minden színterét virágba borítja,
Fájdalmam, mint a könnyfolyó, olyan teljes,
s megtölti a négy óceánt.

Kérlek, szólíts valódi neveimen,
hogy egyszerre hallhassam, hol sírok és nevetek,
hogy láthassam: örömem és fájdalmam egy.

Kérlek, szólíts valódi neveimen,
hogy felébredhessek végre,
és kitárhassam szívem kapuját,
az együttérzés kapuját.

vissza az elejére

Meditáció a mindennapi életben

Az elvonulások során a csengőmester, mielőtt időről időre csengetni hívja a csengőt, ezt a verset mondja magában:
A test, a beszéd és a tudat tökéletes egységben honol.
A harangszóval együtt a szívemet is elküldöm,
hogy aki meghallja, ébredjen fel a feledékenységből,
és lépjen túl minden gondon és bánaton.

Ezután háromszor lélegzetet vesz, és csengetni hívja a csengőt. Amikor meghalljuk a hangot, abbahagyjuk az elmélkedést, háromszor be- és kilélegzünk, miközben a következő sorokat mondjuk:
Hallgasd, hallgasd, ez a gyönyörű hang visszavezet valódi énemhez!
A meditáció nem más, mint tudatában lenni annak, mi történik a testedben, az érzéseidben, a tudatodban és a világban. A meditációt, a buddhizmus legértékesebb gyakorlatát fontos, hogy jókedvűen végezzük. Sokat kell mosolyognunk ahhoz, hogy képesek legyünk meditálni, s az éberség csengője segít nekünk ennek megvalósításában.

Tegyük fel, hogy a fiunkból idővel kibírhatatlan fiatalember válik, akit nehezünkre esik szeretni. Ez már csak természetes: ahhoz, hogy valakit szeressenek, szeretetre méltónak kell lennie. Ha a fiunk nem ilyen, az nagyon elszomorít bennünket. Bárcsak szeretni tudnánk! Ez azonban csak úgy lehetséges, ha megértjük őt és helyzetét. A meditációnk tárgyává kell tennünk őt. Ahelyett, hogy az üresség fogalmán vagy valamilyen más témán meditálnánk, választhatjuk a fiunkat is a meditáció konkrét tárgyául.
Először is meg kell állítanunk az érzések és gondolatok szakadatlan áramlását, mely elaprózza az erőnket a meditáció során, s ki kell fejlesztenünk az összpontosítás képességét, erejét. A szanszkrit nyelvben ezt szamádhinak hívják. A házi feladat megírásához egy gyermeknek abba kell hagynia a rágógumizást és ki kell kapcsolnia a rádiót, hogy a feladatára koncentrálhasson. Ha szeretnénk megérteni a fiunkat, meg kell tanulnunk megálljt parancsolni a figyelmünket elterelő dolgoknak. Az összpontosítás, azaz a szamádhi a meditáció első gyakorlata.
Ha van egy villanykörténk, az még nem elég. Csak akkor tudunk jól olvasni, ha egy ernyőnk is van hozzá, mely lehetővé teszi, hogy a fény ne szóródjon szét, hanem a könyvre koncentrálódjon. Az összpontosítás gyakorlása olyan, mint ha vennénk egy lámpaernyőt, mely segít az elménknek, hogy valamire koncentráljon. Az ülő- vagy sétálómeditáció során elszakadunk a jövőtől, elszakadunk a múlttól, és a jelenben időzünk, így fejlesztve koncentrációs készségünket. Az összpontosítás erejével mélyére tekinthetünk a problémának. Ez a belátásmeditáció. Először tudatosítjuk a problémát, minden figyelmünket arra összpontosítjuk, majd a mélyére hatolunk, hogy megérthessük valódi természetét, ebben az esetben fiunk boldogtalanságának természetét.
Nem hibáztatjuk a fiunkat, csupán meg szeretnénk érteni, miért lett ilyen. A meditáció e módjának segítségével a fiunk jelenlegi állapotához vezető minden kisebb és nagyobb okra rátalálhatunk. Minél többet látunk, annál többet értünk, és minél többet értünk, annál könnyebb együtt éreznünk és szeretnünk. A megértés a szeretet forrása. A megértés maga a szeretet – a két szó helyettesíthető egymással. Segítségünkre lehet, ha ily módon gyakoroljuk a buddhizmust.
Amikor egy fát nevelsz, és az nem fejlődik megfelelően, nem a fát hibáztatod, hanem keresed az okot. A fának talán tápoldatra van szüksége, esetleg több vízre vagy kevesebb napsütésre. Egy fát sohasem okolnánk, de a fiunkkal mégis ezt tesszük. Ha tudjuk, hogyan viseljük gondját, akkor olyan jól fog növekedni, mint egy fa. A vádaskodásnak semmi foganatja sincs. Sohase vádaskodj, és ne próbálj meg észérveket használni a meggyőzéshez! Tapasztalatom szerint ezek sohasem vezetnek jóra. Semmi vitatkozás, semmi győzködés, semmi vádaskodás, csak megértés. Ha megértő vagy és ezt ki is mutatod, akkor képes vagy a szeretetre, és a helyzet megváltozik.

vissza az elejére

×

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

×